Ki elvesz, sosem lesz,

Az mi igazán akar.

Mindent odaadva válsz

valóban mássá. A félelem

Forrása a ragaszkodás, a

Folytonos kapaszkodás,

A biztos lét utáni hiú vágy.

A tét túl nagy, hogy engedj,

Hogy mindened egyszerre

Feltedd. Az érték számomra

Nem más, mint pár ábránd,

Néhány csodás pillanat,

Mit átélve léped túl magad!

Leomlanak az elmefalak,

Csupaszon látod önmagad,

A lélek tükre ehhez kevés,

Hogy önmagad igazán megértsd.

Kell az új élmény, az a hatás,

Mit nem tud átélni más,

Csak ki a jelenben is ott van,

Az ki úgy ad, hogy sosem akar

Cserébe mást. Az ki barátját

Könnyekkel öleli át, ha látja,

Hogy nem találja önmagát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.