Vállamra tette két kezét egy érzés,

Gondolataiban mélyen elrévedt,

Hogy mi lesz az első kérdés?

A tenger összes kékjében jött elébem,

S minden színében ragyogott ő.

Hullámai moraja, mára lágy zenévé lett.

A tavasz lámpásain már elizzott a hő,

S ha az első zöldet lekésted már,

Fakadhat rügy, még nem késő.

A sziklaszirtnél áll egy romvár,

Körüljártad, s partján hagytad

Türkíz ujjaid lágy nyomát.

Fölöttem lebegett egy érzés,

Felnéztem az őszi napos égre,

S jól esett, nem kérdés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.