Foszlott vitorlaként

csüngenek az álmok

tudatalattim árbócán.

Érintetlen érzések

izzó kanóccal,

ágyúzzák elmém fedélzetét.

Régóta tárolja

kisagyam hajóalja

a tudatalatti sérelmekkel

teli rumoshordókat...

Horgonyként működő

visszafogottságom,

meddig időz ennél

a zátonynál...

Mikor feneklik meg

hajótestem a tér

hatalmas tengerében...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.